Jn 1,19-28
19Ez János tanúságtétele: amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék: „Ki vagy te?”, 20ő megvallotta; nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Krisztus.”, 21Erre megkérdezték tőle: „Akkor hát Illés vagy?” Ő azt válaszolta: „Nem vagyok.” „A próféta vagy?” Azt felelte: „Nem.” 22Akkor azt mondták neki: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?”23Ő azt felelte:
„A pusztában kiáltó hangja vagyok: »Tegyétek egyenessé az Úr útját,« (Iz 40,3)
amint Izajás próféta mondta.”
24A farizeusoktól is jött néhány küldött. 25Ezek tovább kérdezték őt: „Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?” 26János ezt felelte nekik: „Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. 27Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.” 28Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 1,19-28
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-01-02 Napi ima
Amikor Keresztelő Jánossal találkozunk az evangéliumi szövegekben, feltűnhet, hogy mindig milyen egyenesen és következetesen beszél. Itt sem ködösít, amikor a zsidók kérdéseire felel. Megkérdezik tőle, ki ő, és mivel foglalkozik? Nyíltan kimondja, hogy nem ő az, akit keresnek, ő azért van itt, hogy előkészítse a Messiás útját. Jézusra mutat, és a hozzá vezető útra. Azok, akik hajlandók hallgatni rá, nem is kívánhatnak maguknak nála világosabb útjelző táblát.