Lk 1,1-4.4,14-21
1Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, 2amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, sorrendben leírni neked, tiszteletre méltó Teofil, 4hogy jól megismerd azon dolgoknak megbízhatóságát, amelyekre téged oktattak.
14Jézus pedig a Lélek erejében visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken. 15Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette.
16Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. 17Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor szétnyitotta a tekercset, arra a helyre talált, ahol ez van írva:
18„Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, 19és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Iz 61,1-2; 29,18; 58,6)
20Aztán összehajtotta a tekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. 21Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a fületek hallatára.”
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Lk 1,1-4.4,14-21
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-01-26 Napi ima
Istenünk a Szentírás ihletett szavaival, és különösen az evangéliumokkal szól hozzánk. „Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára! Ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meribánál” (94. zsoltár). Legyünk mindig nyitottak arra, amit tanítani akar igéjén keresztül.
Jézus visszatér szülőfalujába, hogy elhozza az Örömhír ajándékát mindazoknak, akik között felnőtt. Vágyik rá, hogy mindegyikünknek átadja megváltásunk csodálatos hírét. Megígérte, hogy kinyilatkoztatja magát nekünk, de ehhez alkalomra van szüksége, amikor találkozhat velünk szívünk mélyén az imádságban.