Lk 1,57-66.80
57Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. 58Szomszédai és rokonai meghallották, hogy mennyire irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örvendeztek vele.
59Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.” 61Erre azt mondták neki: „De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” 62Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. 63Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak. 64Erre azonnal megnyílt a szája és megoldódott a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. 65Összes szomszédjukat félelem szállta meg, és e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. 66Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték, és kérdezgették: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Úr keze volt vele.
80A gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött, és a pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Lk 1,57-66.80
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-06-24 Napi ima
A János név héber eredetű, jelentése: „Isten kegyes” (Isten megkönyörült). Erzsébet és Zakariás megtapasztalta, mennyire kegyes volt hozzájuk Isten. Ő folyamatosan kegyes hozzánk, mindegyikünkhöz, és el nem múló szeretettel szeret minket.
Keresztelő János különleges küldetést kapott Istentől. Azt olvassuk, hogy „az Úr keze volt vele”, ami azt jelenti, hogy minden kegyelmet megkapott, amire küldetése teljesítéséhez szüksége volt. Mindegyikünk sajátos küldetést kapott Istentől, és mi is megkapunk minden kegyelmet a teljesítéséhez. Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy mind misszionáriusok vagyunk.