Lk 1,57-66.80

⁵⁷Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. ⁵⁸Szomszédai és rokonai meghallották, hogy mennyire irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örvendeztek vele.

⁵⁹Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.” ⁶¹Erre azt mondták neki: „De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” ⁶²Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. ⁶³Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak. ⁶⁴Erre azonnal megnyílt a szája és megoldódott a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. ⁶⁵Összes szomszédjukat félelem szállta meg, és e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. ⁶⁶Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték, és kérdezgették: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Úr keze volt vele.

⁸⁰A gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött, és a pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”