Lk 2,22-35

²²Amikor elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ²³amint az Úr törvényében írva van: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve”. ²⁴Áldozatot is mutattak be, amint az Úr törvénye mondja: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát”.

²⁵Élt Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶A Szentlélek kijelentette neki, hogy nem lát halált, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.^{, 27}Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ²⁸karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

²⁹„Most elbocsáthatod, szolgádat Uram,
a te igéd szerint békességben,
³⁰mert meglátták szemeim a te üdvösségedet,
³¹melyet elkészítettél minden nép színe előtt,
³²mint világosságot, kinyilatkoztatásul a nemzeteknek
és dicsőségül Izraelnek, a te népednek.”

³³Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. ³⁴Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak ³⁵– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.”

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”