Lk 3,10-18
10Ekkor megkérdezte őt a tömeg: „Mit cselekedjünk tehát?” 11Ő ezt felelte nekik: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.” 12Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: „Mester! Mit cselekedjünk?” 13Ő ezt válaszolta nekik: „Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.” 14Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit cselekedjünk?” Azt mondta nekik: „Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.”
15A nép pedig várakozott, és mindenki azt fontolgatta szívében, vajon nem János-e a Messiás., 16János így szólt mindnyájukhoz: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd meg titeket. 17Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.”
18Még sok egyébre is intette a népet, és hirdette nekik az örömhírt.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Lk 3,10-18
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2024-12-15 Napi ima
Keresztelő János bűnbánatra való felhívását hallgatva, az emberek joggal kérdezték, hogy milyen változást kell végrehajtaniuk az életükben. Válaszában az irgalmasság törvénye állt az első helyen, arra buzdította őket, hogy osszák meg tulajdonukat a szegényekkel, és mindenkivel tisztességesen bánjanak. Mutassuk meg, Uram, szeretetünket azzal, ahogy gondoskodunk másokról és ahogy bánunk velük.
Keresztelő János alázatosan elismeri, hogy még arra sem méltó, hogy megoldja Urunk saruszíját. Mindannyiunknak szól a meghívás, hogy növekedjünk alázatban, ismerjük el saját kicsinységünket és Istentől való teljes függésünket. Kérjük Istent, hogy ezt egyre inkább tárja fel előttünk.