Lk 9,28-36
28Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. 29Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó. 30És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, 31akik dicsőségben megjelentek, és eltávozásáról beszéltek, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. 32Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét és a két férfit, akik ott álltak vele. 33Történt, hogy amint azok eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta ugyanis, hogy mit mond. 34Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és elborította őket. Amint a felhőbe jutottak, félelem fogta el őket. 35A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” 36Mikor a szózat elhangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit abból, amit láttak.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Lk 9,28-36
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-08-06 Napi ima
Lukács újra arról beszél, hogy Jézus elvonult imádkozni, de magával vitte három tanítványát is. Mialatt imádkozott, istensége átragyogta emberségét, megváltoztatva külsejét. Amikor imánkban Jézussal találkozunk, mondjuk-e Péterrel: „Uram, jó nekünk itt lennünk”?
Az Ószövetségben Mózesnek és Illésnek az a kiváltság jutott, hogy beszélhettek az élő Istennel. Ma, hitünk által mi is részesülünk ebben a kiváltságban. Az ars-i plébános mondta egyszer: „Megérdemeltük volna, hogy ne tudjunk imádkozni, de Isten a maga jóságában megajándékozott ezzel a kiváltsággal”. Hogyan élünk vele?