Mk 4,35-41
35Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra!” 36Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. 37Nagy szélvész támadt, és a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. 38Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: „Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?” 39Ő fölkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Csendesedj és némulj el!” Erre elállt a szél, és nagy csendesség lett. 40Azután hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs hitetek?” 41Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: „Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?”
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mk 4,35-41
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-01-31 Szent Ignác kilenced
Képzeld el, hogy ott vagy a hajón, melynek tatjában Jézus alszik. Te is fáradt vagy, akárcsak ő, de észreveszed, hogy az idő kezd megváltozni, és nem a jó irányba. Kétségbeejtő a helyzet, ezért odamész Jézushoz, megragadod, és megrázod, hogy keljen fel. „Még mindig nem hiszel?” – kérdezi, és neked eszedbe jut, hányszor aggódtál már haszontalanul.