Mk 5,1-20

1Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. 2Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt 3és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. 4Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. 5Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. 6Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, 7és nagy hangon kiáltotta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!” 8Ő ugyanis azt mondta neki: „Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!” 9Ekkor megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt neki: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” 10És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. 11Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. 12Az ördögök azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.” 13Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

14Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. 15Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. 16A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. 17Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. 18Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. 19De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: „Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” 20Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.


Elmélkedés on Mk 5,1-20

Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-02-03 Napi ima

Óriási ellentét van a sírok között üvöltöző, magát kövekkel püfölő megszállott és a Jézus mellett nyugodtan üldögélő, felöltözött megszállott között. Jézus jelenléte életünk legkilátástalanabb helyzeteibe is gyógyulást hoz. A Jézussal üldögélő megszállott képével lelki szemeink előtt, szólítsuk meg Urunkat.

A környékbeliek kérték Jézust, hogy távozzék el a vidékükről. Egyesek túl nagy árnak tartják, amivel a tanítványi élet együtt jár, és elfordulva más életet kezdenek élni. G.K. Chesterton írja: „A kereszténység nem bukott meg. Csak sokan túl nehéznek találják és nem próbálják ki.” Mi hajlandók vagyunk megfizetni az árát?