Mt 23,1-12
1Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: 2„Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. 3Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek és tartsátok meg – de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják, de nem teszik. 4Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjal sem hajlandók megmozdítani azokat. 5Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. 6Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, 7a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. 8Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. 9Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. 10Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. 11Aki közületek a legnagyobb, legyen a szolgátok. 12Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mt 23,1-12
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-03-03 Napi ima
Jézus tanítványai ne kérkedjenek vallásosságukkal, és ne igényeljenek méltóságot tükröző címeket. Isten a mesterünk, és az igazi tanítvány csak tőle tanul. Elgondolkodom, milyen volna, ha valóban az utolsó helyet akarnám mindig elfogadni, és komolyan venném, amit Jézus az alázatosságról tanít. Imádságom elején alázatosan és őszintén kérem ehhez is Isten segítségét.
A galatákhoz írt levelében Szent Pál kéri a helyi közösség tagjait, hogy hordozzák egymás terhét. Ezzel Isten egyik központi üzenetére hívják fel a figyelmet, és váltják azt életre mind maguk, mind mások számára.