A szemlélődés – hosszú, szeretetteljes Istenre tekintés

Figyelünk Isten jelenlétére körülöttünk, és igyekszünk megtalálni az isteni életet a valóság mélyén. Ignác nem hagyott hátra részletes szabályt arra, hogy követői mennyi időt szánjanak az imádkozásra. Ehelyett azt kérte tőlünk, hogy Istent mindig tartsuk a szemünk előtt. Ez a cselekvés közben való szemlélődés. Nem könnyű feladat, de ugye tudjuk, milyen az, amikor csinálunk valamit – legyen az kellemes vagy kellemetlen –, és közben valaki más jár az eszünkben. Találkoztam migránsokkal, akik Dél-Afrika gyémántbányáiban dolgoztak. Elviselték a hosszú órákat a föld mélyén, csak hogy pénzt tudjanak hazaküldeni a családjuknak.
A szemlélődés nem más, mint „a valóra irányuló hosszú, szeretetteljes tekintet”. Isten is így tekint a mi világunkra. Majd „nekilát”, és a mi érdekünkben beavatkozik. Ebben az értelemben Isten AZ „aktív szemlélődő”. Természetesen Jézus is az. Imádkozik, dolgozik, szenved, de mindig Atyja jelenlétében. Megkülönböztető szíve van, ezért mondhatja: „mindenkor azt teszem, ami kedves neki.” (Jn 8,29). Társaiként, mi is igyekszünk utánozni őt. Nem véletlen, hogy az első jezsuiták azt akarták, hogy „Jézus társait” lássák bennük az emberek.

Brian Grogan SJ, Finding God in All Things