‘Nem fair’

A világ helyzetét látva túlterheltnek, tehetetlennek érzhetjük magunkat. Az egyes ember nem sokat tehet. Kezdjük talán azzal, hogy a világ működését az előnytelen helyzetben lévők, a szegények, a társadalom peremén élők szemével nézzük, akiket leginkább érint a klímaváltozás. Amikor a hatodikosok Quo Vadis zarándoklatát vezettem egy háromnapos hegymászáson, valahogy természetes volt, hogy “én” nem értem célba addig, amíg “mi” mind oda nem értünk. Bármilyen gyors vagy edzett volt is valaki, ritmusát a leggyengébbhez kellett igazítania. Gyakran megálltunk, hogy bevárjuk a botladozókat, akik nehezen boldogultak a meredekebb részeken, és csak akkor indultunk tovább, mikor mindenki összeszedte magát. Az erősebbeket eleinte zavarta ez, de megtanultunk egy igen értékes leckét. Közösségként mentünk, ahol a tagok odafigyeltek egymásra. Nem versengtünk. Együttérző szolidaritás volt köztünk. Ez a tapasztalat a jobbik természetünkre világít rá.

Forrás: Reimagining Religion by Jim Maher SJ (p.116)