Fogadjuk nyitott szívvel a kegyelmet, hogy tudatában lehetünk Krisztus istenségének és emberségének

A Tábor-hegy az a hely, ahol Péter, Jakab és János látták Jézust dicsősége ragyogásában. Megtapasztalták istenlétét, amit elfedett emberléte. Jelet kaptak Jézus istenfiúságáról, isteni életéről. Ez a nap volt hitük hajnala. Emberségében és teljes identitásában Jézus Isten képmása. Felismerték, mert sokszor látták embervoltában. És aztán meghallották a hangot, mely így szólt: „Ez az én szeretett fiam” (Mt 17,5).

Ez a hang korábban is hallatszott: Jézus megkeresztelkedésekor. De akkor csak Jézus hallotta. Most viszont az apostolok hallják a kinyilatkoztatást, hogy Jézus az Isten Fia. „Ez az én szeretett fiam”. Fontos a folytatás is: „őt hallgassátok” – mondja Isten. Az Ő szavának hallgatása a keresztény ember legnagyobb kegyelmi ajándéka. A misében a tisztelet, az alázat és imádás mozdulataival fogadjuk az evangélium felolvasását, majd a kenyér és a bor átlényegülését az oltáron. Az igében és a szentségben Jézus maga szól, és Ő van jelen az Egyházban.

Jézus a jövendőről is beszélt a Tábor-hegyen, tudatta apostolaival, hogy ezt a napot az ő feltámadása után tudják majd értékelni a maga valójában. Akkor fogják majd fel a színeváltozás teljes értelmét, és hogy mit jelent az, hogy „a holtak közül feltámad”.

Ez a nap bevésődött Péter, Jakab és János emlékezetébe. Péter meg is említi első levelében. Fogadjuk nyitott szívvel a kegyelmet, hogy tudatában lehetünk Krisztus istenségének és emberségének, és a szívünk mélyén hihetjük, hogy egy napon a mi halandó testünk is át fog változni az övéhez hasonlóvá.

Donal Neary SJ, The Sacred Heart Messenger, August 2024