Isten képmására vagyunk teremtve

A teremtés minden elemének megvan a maga szépsége, és a sajátos módja arra, hogy megdicsőítse Istent. Ennek fényében gondoljuk át, mennyi időt fecsérlünk arra, hogy irigykedjünk egymásra. Ha irigységet érzek magamban, tudhatom, hogy szem elől tévesztettem a dicsőséges, Istentől kapott „én-ségemet”. Ki kellene, hogy legyél? Nyilvánvaló: önmagadnak kell lenned!

Isten képmására és hasonlatosságára teremtett valódi énünk Krisztusban, az Új Ádámban rejtőzik. Isten egyetlen Fia azért jött el, hogy megmutassa nekünk, kik vagyunk, és hogy segítsen teljes mértékben önmagunkká válnunk. Furcsán hangozhat, de soha nem leszünk igazi önmagunk, amíg nem találkozunk Jézus Krisztussal, Isten Fiával, meg nem ismerjük és meg nem szeretjük őt, mint az Atya legnagyobb ajándékát a teremtett világnak. Jézuson keresztül szabadulunk fel arra, hogy az legyünk, akinek lennünk kell.

Útjának kezdetén Szent Ferenc így imádkozott: „Ki vagy te, Uram, és ki vagyok én?” Ferenc rájött, hogy minél jobban megnyilatkozik számunkra Isten, annál tisztábban felismerjük, hogy mi kik vagyunk valójában, és kiknek kellene lennünk. Valódi énünk Krisztusban van elrejtve, és ránk vár (Kol 3,1–11). Nem az irigység és a versengés révén válunk azzá, aminek lennünk kell. Amikor felismerjük, hogy feltétel nélkül szeretnek minket annak, akik vagyunk, egyre inkább elfogadjuk valódi önmagunkat.

Liam Kelly OFM, The Sacred Heart Messenger, October 2024