Rendetlen ragaszkodások

Az ignáci szóhasználat szerinti rendetlen ragaszkodások felülkerekedhetnek rajtunk. Ilyen a büszkeség, a kapzsiság, a félelem, a perfekcionizmus, a közösségi média által gerjesztett, kielégíthetetlen vágy az azonnali megerősítésre, az ingerhajhászás, az állandó elérhetőség elvárása, az, hogy elfelejtjük, hogy a teremtés gondnokai vagyunk, nem pedig tulajdonosai; a presztízs és a társadalmi státusz iránti megszállottság, a „nekem több van, mint neked”- szindróma, és minden más vágy és vonzalom, mely eltávolít minket Istentől, önmagunktól és másoktól, és érzelmi zűrzavart, idegességet és kimerültséget hoz magával.
Az én értékemet nem az határozza meg, amim van. Felbecsülhetetlen és egyedülálló személy voltom nem anyagi javaim, tanulmányi eredményeim, sikereim, jövedelmem és bankszámlám egyenlegének függvénye. Értékem nem abból adódik, ami kívül van rajtam. A gonosz lélek, emberi természetem ellensége, el akarja hitetni velem az ellenkezőjét. Én ennél végtelenül gazdagabb vagyok. Olyan könnyen elhisszük valamiről, hogy szükségünk van rá, és vágyunk utána, pedig ha hideg ésszel belegondolunk, belátjuk, hogy mindez csak illúzió. Azt az életet, amit Isten elképzelt számunkra, nem a versengés, hanem az egymással való szolidaritás jellemzi.

Jim Maher SJ, Pathways to a Decision with Ignatius of Loyola