Jn 10,1-10

1„Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan jut be, az tolvaj és rabló. 2Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3Ennek ajtót nyit a kapuőr, a juhok pedig figyelnek a hangjára. Juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. 4Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. 5Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.” 6Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott.

7Jézus ekkor ismét szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. 8Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. 9Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár, és legelőre talál. 10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.


Elmélkedés on Jn 10,1-10

Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-04-26 Napi ima

Jézus ajtóként beszél magáról, mely beengedi az embereket oda, ahova vágyakoztak, és visszatartja azokat, akik nem oda valók. Azt mondod, Urunk, hogy te vagy az átjáró, átengedsz magadon keresztül az útra, mely Országodba és Atyádhoz vezet. Megígéred, hogy ha rendszeresen kapcsolatba lépünk veled, rátalálunk az igazi életre nemcsak a mindennapjainkban, hanem az idők végén is.