Jn 10,22-30

22Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. 23Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. 24A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” 25Jézus azt felelte nekik: „Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, 26de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. 27Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. 29Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. 30Én és az Atya egy vagyunk.”


Elmélkedés on Jn 10,22-30

Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-04-28 Napi ima

Ha üresnek, élettelennek érzem imámat és keresztény életemet, ez azért van esetleg, mert „nem hiszem” mindazt, amit Jézus az ő irántam való szeretetéről mondott?

Körülményeinktől függetlenül, nekünk keresztényeknek kellene a legboldogabbaknak lennünk. Miért? Mert jövőnk biztos és nagyon vonzó. Nincsenek „általános szerződési feltételek”.