Jn 12,24-36

²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. ²⁶Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki nekem szolgál, megtiszteli majd az Atya.

²⁷Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. ²⁸Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hangzott az égből: „Már megdicsőítettem, és újra megdicsőítem.” ²⁹Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: „Angyal beszélt hozzá.” ³⁰Jézus azt felelte: „Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok.³¹Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. ³²Én pedig, ha majd felemeltetem a földről, mindent magamhoz
e vonzok.” ³³Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. ³⁴A tömeg megjegyezte: „Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?” ³⁵Jézus így válaszolt: „Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy. ³⁶Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlük.

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”