Jn 14,7-14
7Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.”
8Ekkor Fülöp kérte őt: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” 9Jézus így válaszolt neki: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát. Hogyan mondhatod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát«? 10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. 11Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tettekért higgyetek. 12Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én cselekszem, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. 13Bármit kértek az én nevemben, azt meg fogom tenni, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. 14Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 14,7-14
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-05-02 Napi ima
Fülöp az az apostol az evangéliumokban, akit meg szoktak szólítani a kívülállók. Talán a csoport szélén tartózkodott többnyire, ahol könnyen megszólíthatták. Hogy választ tudjon adni a kérdezőknek, Fülöp megkéri Jézust, hogy fogalmazza meg egyszerűen, kicsoda ő. Szinte halljuk a neheztelő csodálkozást Jézus hangjában: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?” Talán ezt kérdezi most tőlünk is, többiektől.