Jn 20,1-9
1A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. 2Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” 3Erre Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz ment. 4Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. 5Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. 6Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat 7és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összegöngyölve. 8Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. 9Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 20,1-9
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-04-05 Napi ima
Ezen a különös hajnalon az időn kívüli sötétben imádkozunk, amilyet az asztronauták tapasztalnak az űrben keringve. Túl a napkelték-napnyugták ritmusán, egyszerre látva napjaink kezdetét és végét. Visszatekintünk arra a lélegzetelállító reggelre, amikor egy nő visszatérve a sírtól beront az apostolokhoz, s angyalokról mesél nekik. Egy vértelen, lándzsával átszúrt holttest titokzatos, új életre támadt. Jézus beváltotta ígéretét. Legősibb ellenségünk, a halál, vereséget szenvedett.
Amikor Jézus feltámasztotta Lázárt, a sírból kijött férfiról le kellett fejteni a halotti gyolcsokat. A Jézust fedő leplek ott maradtak a kövön, jelezve, hogy legyőzte a halált. A bejáratnál állok, bámulom az üres sírboltot. Felismerem a különbséget Jézus és Lázár feltámadása között?