Jn 20,24-29
24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek is hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. 25A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ujjamat a szegek helyére nem teszem és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!”
26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” 27Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” 28Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” 29Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 20,24-29
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-07-03 Napi ima
Elképzelem, mennyire feldúlhatta Tamást, mikor meghallotta, hogy Jézus újra megjelent társai előtt. Próbáld megérteni, mit érezhetett. Minden reményed, minden álmod szertefoszlott. Úgy érezted, elragadták tőled, kifosztottak… És most szembesülsz azzal, milyen izgalmas dolgok történtek távolléted alatt. Azt hiszem, természetes Tamás első reakciója.