Jn 20,24-29
24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek is hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. 25A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ujjamat a szegek helyére nem teszem és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!”
26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” 27Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” 28Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” 29Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 20,24-29
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-07-03 Napi ima
Milyen sokszor sóhajtottak fel az emberek a századok során, hogy “bárcsak látnám Istent, vagy hallanám a hangját!” Isten Szellem, és így nem látható. A zsidók egy férfit láttak, s az ószövetségi ismereteik alapján el sem tudták képzelni, hogy Istent látják. A Filippieknek írt levélben figyelmeztet Szent Pál, hogy bár valaha a maga testi valójában láttuk Jézust, ma már nem így látjuk. Most már a hitünkkel látjuk és halljuk őt. És boldoggá tesz, hogy a Benne való hittel örömöt tudunk okozni Jézusnak. “Hiszünk, Uram, segíts hitetlenségünkön.”