Jn 6,16-21
16Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre. 17Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk. 18Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott. 19Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek. 20Ő pedig így szólt hozzájuk: „Én vagyok, ne féljetek!” 21Fel akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 6,16-21
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-04-18 Napi ima
Ma különösen az a szó emelkedik ki a szövegből, hogy „megrémültek”. Természetes emberi reakció volt. A tanítványok elhagyottnak, magányosnak és kiszolgáltatottnak érezték magukat. De vajon tényleg egyedül voltak? Jézusnak tényleg fogalma sem volt arról, hogy veszélyben vannak? A történetből kiderül, hogy Jézus nagyon is tudatában volt szorongatott helyzetüknek, s bátorította őket: „Ne féljetek”.
Fel tudok idézni olyan emlékeket az életemből, amikor kilátástalan helyzetben éreztem magam?