Jn 6,52-59
52Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” 53Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. 54Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. 57Ahogyan engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy, aki engem eszik, az általam él. 58Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit atyáitok ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.” 59Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 6,52-59
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-04-24 Napi ima
„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad, és én őbenne.” Amikor közönséges ételt eszünk, ha egészségesek vagyunk, észre sem vesszük, hogy megemésztjük. Az Úr magunkhoz vétele az eucharisztiában figyelmet igényel, üdvözlést, csendet, közbenjáró imát az Úrhoz, akit most fogadtunk be. Köszönöm, Jézus. Eléd hozom a napomat, és mindazt, ami foglalkoztatja lelkemet.