Lk 13,22-30

22Ezután Jeruzsálem felé haladva bejárta a városokat és falvakat, és tanított. 23Valaki megkérdezte tőle: „Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Ő ezt felelte nekik: 24„Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. 25Ha egyszer a családapa felkelt és bezárta az ajtót, ti meg kint álltok és zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: »Uram! Nyisd ki nekünk!«, ő ezt feleli majd nektek: »Nem tudom, honnan valók vagytok.« 26Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: »Szemed láttára ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.« 27Ő erre azt feleli nektek: »Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!« 28Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. 29Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. 30Mert íme, vannak utolsók, akikből elsők lesznek, és vannak elsők, akikből utolsók lesznek.”


Elmélkedés on Lk 13,22-30

Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-10-29 Szent Ignác kilenced

Urunk hív, hogy ismerkedjünk meg vele, és legyünk a barátai. Alacoque Margit Mária mondta, hogy egyszer az Úr Colombiére Szent Kolost a „tökéletes barátjának” nevezte. Milyen szörnyű lenne, ha amikor találkozunk az Úrral – ahogy halálunkkor mindnyájan fogunk -, ő közölné: „Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem!”