Lk 17,11-19
11Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, Szamaria és Galilea határa mentén vitt az útja. 12Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban,
és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak.
Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent,
és Jézus lábai előtt arcra borulva
hálát adott neki; s ez szamariai volt. 17Jézus pedig így szólt: „Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? 18Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” 19Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj; a hited megmentett téged.”
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Lk 17,11-19
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-11-11 Napi ima
Az evangéliumi történetben tíz leprás gyógyul meg szörnyű betegségéből, de közülük csak egy – egy szamaritánus – tér vissza, hogy kifejezze háláját, és köszönetet mondjon. Jézus közli vele, hogy a hite szabadította meg. A másik kilenc – akik mind zsidók – vagy elfelejtik, vagy nem tartják szükségesnek, esetleg úgy vélik, nem éri meg a fáradságot, hogy visszatérjenek ahhoz, akitől a gyógyulást kapták, és kifejezzék hálájukat. Észre szoktam-e venni jóságodat, amikor jó dolgok történnek velem, és – ami még fontosabb – visszatérek-e hozzád, hogy kifejezzem hálámat?