Lk 4,31-37
31Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. 32Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. 33Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: 34„Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” 35Jézus azonban megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle!” Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. 36Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?” 37És a híre elterjedt a környék minden részében.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Lk 4,31-37
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-09-02 Napi ima
Azt olvassuk az evangéliumokban, hogy az embereket megdöbbentette és lenyűgözte az a tekintély, amellyel Jézus beszélt. Ezt a tekintélyt újra és újra csodákkal és jóságos cselekedetekkel támasztja alá. Azt mondják, hogy modern világunkban a tekintély megtapasztalása átadta helyét a megtapasztalás tekintélyének. Mennyire vagyok hajlandó tanulni az életet adó tapasztalatokból?
És hajlandó vagyok-e elfogadni az evangéliumok tekintélyét arra vonatkozóan, hogyan kell élnem az életemet?