Lk 6,1-5
1Történt pedig, hogy szombaton, amikor a vetések közt járt, tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezeikkel kimorzsolva megették. 2A farizeusok közül egyesek azt mondták: „Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?” 3Jézus ezt felelte nekik: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor éhezett, ő és akik vele voltak? 4Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak?” 5Aztán hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak.”
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Lk 6,1-5
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-09-06 Napi ima
Ha Dávid megtehette, hogy megszegje az emberek alkotta templomi szabályokat, mennyivel inkább megteheti ezt Isten Fia. Jézus mennyei tekintéllyel jött közénk, hogy megmutassa, hogyan éljünk, és hogyan szeressünk. János evangéliumában a lábmosáskor mondja Jézus: „Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok” (13,13). Jézus mindig az életünk irányítója és vezérfonala.
Nem Istennek van szüksége arra, hogy megszenteljük a szabbatot, és imádkozzunk, hanem nekünk. Nekünk van szükségünk Istenre, és nem fordítva, Ő tökéletesen boldog nélkülünk is. Szent Ignác írta a Lelkigyakorlatok első vezérelvében: „Az ember azért van teremtve, hogy Urunkat, Istenünket dicsérje, Őt tisztelje és neki szolgáljon” – azért, hogy halálunk után boldogok lehessünk Istennel a mennyben.