Lk 9,57-62

57Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: „Követlek téged, bárhová mész!” 58Jézus azt felelte neki: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.” 59Egy másiknak ezt mondta: „Kövess engem!” Az így felelt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!” 60Jézus ezt válaszolta neki: „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!” 61Egy másik is mondta: „Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!” 62Jézus azt felelte neki: „Aki kezét az eke szarvára teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”


Elmélkedés on Lk 9,57-62

Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-09-30 Napi ima

Jézus acélos akarattal ragaszkodott az úthoz, amit az Atya kijelölt neki. Nekünk is szilárd elhatározással kell eleget tennünk az Úr meghívásának. A történetben szereplő mindhárom ember tétovázott. Nekünk is szükségünk lehet egy kezdő lökésre, hogy válaszoljuk Isten hívására. Mi tudna nekem lendületet adni?