Mk 10,46-52
46Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor elindult Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült. 47Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” 48Sokan rászóltak, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” 49Jézus megállt és megparancsolta: „Hívjátok őt ide!” Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj föl, hív téged!” 50Erre ő ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. 51Jézus megszólította és megkérdezte: „Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” A vak azt felelte neki: „Mester! Hogy lássak!” 52Jézus erre azt mondta neki: „Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mk 10,46-52
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-05-28 Napi ima
Jó látni, hogy vannak emberek, akik tudják, mit akarnak, és tehetségükkel, adottságaikkal meg is próbálják elérni azt. Képzeld magad ma Bartimeus helyébe, egy vak kolduséba, akinek semmije sem volt. Nem látott – és nem volt senki, aki szót emelt volna érte. De Bartimeus tudta, mit akar, és nem voltak gátlásai, nem hagyta, hogy mások hozzáállása eltántorítsa. Bárcsak mind ilyen bátrak lennénk! Segíts, Uram, hogy felismerjem saját hiányosságaimat, és kérjem tőled, amire szükségem van.