Mk 13,24-32
24Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, 25a csillagok lehullanak az égről, és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. 26Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 27Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld végétől az ég határáig. 28Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. 30Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. 31Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el. 32Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mk 13,24-32
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2024-11-17 Napi ima
Ahogy közeledünk az egyházi év vége felé, figyelmünk a végidőkre fordul, az Emberfiára, aki a felhőkön érkezik nagy hatalommal és dicsőséggel. Segíts, Uram, mélyebben megértenünk ígéretedet, a reményt, hogy majd összegyűjtesz minket az örök életre.
Mulandó világunkban megtanuljuk felismerni az idők és az évszakok jeleit, tudjuk, mikor közeledik a nyár. Nem kell azzal foglalkoznunk, mikor és hogyan jön el Jézus. Legyen elég hitünk, hogy a változások és a vég közepette is nyugodtak maradjunk, tudva, hogy az Úr éltető igéi nem múlnak el soha.