Mk 5,21-43

²¹Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda köré, ahol ő a tó partján volt. ²²Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, ²³és így esedezett hozzá: „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” ²⁴El is ment vele.

Nagy tömeg követte és szorongatta.

²⁵Egy asszony pedig, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, ²⁶és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, ²⁷amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. ²⁸Azt gondolta: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” ²⁹Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. ³⁰De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” ³¹Tanítványai azt felelték neki: „Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?” ³²Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.
³³Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.
³⁴Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.”

³⁵Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és közölték: „A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” ³⁶Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
³⁸Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat.
³⁹Bement, és azt mondta nekik: „Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” ⁴⁰De azok kinevették.
Ekkor kiküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
⁴¹Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: „Talíta, kúmi!” – ami azt jelenti: „Kislány, mondom neked, kelj fel!” ⁴²A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt.
Mindenki nagyon csodálkozott. ⁴³Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”