Mt 8,23-27
23Amikor beszállt a bárkába, követték őt a tanítványai. 24És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig aludt. 25Odajöttek és felkeltették: „Uram, ments meg, elveszünk!” 26Ő azt mondta nekik: „Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?” Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. 27Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: „Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?”
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mt 8,23-27
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-06-30 Napi ima
Rémisztő jelenet, csak remélhetjük, hogy sosem élünk át hasonlót. Szedd össze a bátorságodat, és lépj be a csónakba, hogy megértsd a helyzetet. Rettegnél és kétségbeesetten kérdeznéd: sosem lesz már vége? Túl fogom élni? Nincs segítség? Ha odafigyelsz, észre fogod venni, hogy az Úr elérhető távolságban van, és készen áll arra, hogy lecsillapítsa a viharodat.